Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi az az SNI ?

2010.12.02

Mi az az SNI?

 

Maga a mozaikszó jelentése sajátos nevelési igényt jelent. Az ilyen gyermekeknek külön odafigyelésre van szükségük. A hivatalos definíció szerint az SNI a következő: Az a gyermek, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján
a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos vagy
b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).


E két csoport szerint lehet egy gyermek SNI a vagy SNI b kategóriába sorolható. Az első lépés mindig a legnehezebb, ez pedig a betegség meglétének felfedezése. Ha nem történik meg, akkor elmarad a fejlesztés is, ekkor a gyermek megragad azon a szinten, ahol van. Ez a lehető legrosszabb, ami vele történhet. Egy szülőnek mindig az a legnehezebb, ha kiderül, hogy a gyereke nem olyan, mint a többi kicsi. Nehéz elfogadni, hogy külön odafigyelést igényel, hogy nem tud úgy haladni, ahogy az osztálytársai.

Minden gyermeknek a neki megfelelő oktatásban kell részt vennie, ezt a Közoktatási Törvény is kimondja. Minél hamarabb észleli a szülő és az óvónő, a pedagógus a fellépő hiányosságokat, annál hamarabb lehet a fejlesztési tervet elkészíteni. A fejlesztőprogram célja, hogy az SNI-s gyerekek ugyanolyan esélyekkel induljanak az életben, mint egészséges társaik. Ezt kell szolgálja a fejlesztési programnak, ami nem csak a tanórákra, hanem az azon kívüli elfoglaltságokra is vonatkozik.

A fejlesztőprogramot a gyógypedagógus, a terapeuta más szakemberek véleményét figyelembe véve hozza létre, ami a gyermek gondozási igényére épül és a gyerek tulajdonságainak fokozatos kibontakozását szolgálja. A fejlesztés a tanítás-tanulás folyamatában megmutatkozó fejletlen vagy sérült funkciók korrigálására, az eszköztudás fejlesztésére, a felzárkóztatásra, a tanulási technikák elsajátítására, a szociális képességek fejlesztésére, az önálló életvezetésre irányul, mindez a programokon, tréningeken keresztül megy végbe. Fontos eleme a szakaszos vagy folyamatos pedagógiai diagnosztizálás, azaz az értékelés és a fejlesztési program menetének ellenőrzése. Figyelni kell a fejlődés menetét, ha kell, új eszközöket, részleteket kell bevezetni.

A gyereknek, a szülőnek, a pedagógusnak illetve a szakembernek együtt kell működnie, kommunikálni kell egymással, hogy a lehető leghatékonyabb programot találják meg és alkalmazzák. Minden élettérre ki kell hogy hasson, legyen az az iskola, az otthonlét vagy az iskolán kívüli nevelés színtere. A tréningek, külön foglalkozások segítenek abban, hogy a lemaradást ne csak az osztályon belül próbálja a pedagógus a diákkal együtt behozni. Meg kell ezeken a külön szakkörökön tanítani azokat a lépéseket, melyek elengedhetetlenek az iskolai órák menetében. Itt az órákon óvakodni kell, hogy merőben más feladatot csak végszükség esetén kapjon a gyerek, inkább be kell építeni az anyagba a már megtanultakat, idomulni a feladatokhoz.

Pár fogalom, ami a legtöbbször kerül előtérbe SNI-s gyerekek esetében:

 

Diszlexia/dyslexia:

 

Körülírt olvasási zavar, rendes testi és intellektuális működés mellett. Gyűjtőfogalom. Olyan rendellenességek tartoznak ide, amelyek következtében az egyébként egészséges gyermekek nehezen tanulják meg a nyomtatott szavak felismerését. Tünetei: a betűk felcserélése vagy kihagyása. Mások szerint bonyolult nyelvi fogyatékosság, amelynek több sajátossága ismert: a fonológiai kódolás zavara, a fonológiai tagolódás hiánya, a szókincs elégtelen gyarapodása, szavak és mondatok közti nyelvtani és mondattani különbségek felismerésének hiánya. Egyesek véleménye szerint speciális emlékezetzavar a nyelvi információk raktározásának és visszakeresésének zavara okozza a diszlexiát. 

Diszgráfia/dysgrafia:

Írásképtelenség vagy írászavar. Tünetei: tükörírás, a betűk felcserélése, egyes betűk vagy a szóvégek kihagyása, később helyesírási problémák, rendszeres nagy betűk használata. Rendszerint együttjár a diszlexiával.

Diszkalkulia/dyscalculia:  

Számolászavar, az agy strukturális károsodásának következménye. Matematikai fogalmak, műveletek és technikák elsajátításában és alkalmazásában kifejezésre jutó tanulási gátoltság.

Hiperaktivitás:  

Túlmozgékonyság. Az ilyen gyerek sokat matat a kezével, lábával, képtelen egyhelyben ülni, gyakran felugrál a helyéről, nem tud csendesen játszani, sokat beszél, állandó mozgásban van. Zavarja a többi gyereket a figyelésben.

Figyelemzavar:  

Nem figyel a részletekre, nem veszi észre, ha beszélnek hozzá, nem követi az utasításokat, kerüli a tartós szellemi erőfeszítést igénylő feladathelyzeteket, elveszíti tárgyait, feledékeny, figyelme könnyen elterelhető.

Ezeknél a tüneteknél kell megjegyezni, hogy gyakran összekeverik a szülők a figyelmetlenséggel, a lustasággal, és nem kerül kezelésre sor. Ez csak további lemaradást okoz. Ennek az ellentettje, ha besorolják valamelyik kategóriába a gyereket, mikor csupán csak a szigor és nevelés hiánya a probléma.

Mutizmus:

Némaság, hangadási képtelenség. Idegrendszeri sérülés vagy lelki zavarok, pszichés traumák következtében is kialakulhat. Elektív mutizmus főleg gyerekkorban előforduló átmeneti némaság. Lelki okok miatt alakul ki, legtöbbször meghatározott szituációban, bizonyos személyek jelenlétében lép fel.


Autizmus:

Fejlődési rendellenesség, amely nem írható le statikus állapotként, mert a teljes szellemi fejlődést befolyásolja. Az autista gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs készség fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja és általában fogyatékos állapothoz vezet. Legfontosabb tünet az érzelmi kapcsolatteremtésre való képesség veleszületett hiánya. Nem tűri a testi kontaktust. Másik jellegzetessége az állandósághoz való ragaszkodás. A tárgyakat fogdossa, pörgeti, indokolatlanul nevet, sír. A felnőtt kezével jelzi szükségleteit, papagájszerűen utánozza a beszédet, nem vagy ritkán veszi fel a szemkontaktust. Memóriájuk, mechanikus bevésésük felülmúlja az egészséges személyekét. Sok a sztereotíp ismétlődő mozgás, amelyeknek nincs céljuk, jelentésük. A beszéd, a szóhasználat mindig abnormális.

Tehát a cél az ilyen gyermek integrációja, beillesztése az iskolai környezetbe, illetve az iskola után az életbe való helytállásra felkészítés. Ezért olyan fontos, hogy az SNI-s gyermekek megkapjanak minden személyre szóló fejlesztést, hogy a legjobbat hozzák ki belőlük és ők is saját magukból.

- Torma Tímea -

Forrás: http://anyuci.hu